2. Fejezet

Másnap kora reggel Amarah és Vyth az Őrszálló közös helyiségében találkoztak. A helyiség üres volt, az előző esti beszélgetésük nyomait még őrizte az asztalon hagyott néhány tárgy.

"Úgy látom, készen állsz, Vyth."

"Természetesen. Akár indulhatunk is." Vyth hangjában izgalom és felelősség keveredett. "A négyes menekülő útvonalon menjünk. Az erdő felé vezet, így elkerüljük a kinti csatát."

Amarah bólintott. "Nagyszerű ötlet. Induljunk."

Az utcák csendesek voltak, néhány őr lézengett a városközpont felé. A fáklyák halvány fénye alig törte meg a hajnali sötétséget. A város lassan elmaradt mögöttük, ahogy elérték a rejtekajtót.

Az ajtó nyikorogva tárult fel. Egy hosszú, sötét alagút nyúlt előttük. Ahogy beléptek, a fal mentén fáklyák gyúltak meg, lángjuk halvány fénybe burkolta a szűk járatot.

"Normál tempóban tizenöt-húsz perc, és kiérünk." mondta Amarah. "Az alagút az erdő egy eldugott részébe vezet, onnan pár órás út a barlang."

A lépteik visszhangoztak a falak között. A csend nyomasztó volt, csak a fáklyák pattogása törte meg.

Az alagút végén Amarah megállította Vyth-et, majd lassan kinyitotta a kijáratot. Egy sűrű erdő peremén találták magukat.

"Na, eddig tartott az egyszerűbb rész." Amarah elmosolyodott, de a tekintete éberen figyelte a környéket.

"Igen." Vyth bólintott, majd körülnézett. "Innentől óvatosabbnak kell lennünk. Lehet, hogy csapdákat rejtettek el a barlang körül."

Amarah elismerően figyelte. "Jól gondolod. Az ilyen helyeket háborús időkben mindig biztosítják. Jobb felkészülni."

Ahogy haladtak, az erdő egyre sűrűbbé vált. A nap sugarai alig törtek át a lombkoronán, a levegő nyirkossá vált. Többször is megálltak csapdákat hatástalanítani. Egy elrejtett kötélhurok, egy mérgezett nyílhegy a bokrok között.

Amarah egy pillanatra megállt, végignézett a hatástalanított csapdán, majd elgondolkodva megszólalt: "Ez így árulkodó lehet. Ha az ellenség erre jár, észreveszik, hogy valaki előttük járt."

Vyth végignézett a csapdán. "Lehet, de ha vissza kell vonulnunk, nem akarok ezekbe belebotlani." A hangja határozott volt.

A barlang előtti domb tetejére mászva tiszta kilátás nyílt a tisztásra. Az egész terület ijesztően csendes volt. A fák nesztelenül hajladoztak a szélben, de mozgásnak semmi jele.

"Nincs kinn őrség. Bent sem érzek senkit." Amarah körbepásztázta a területet.

"Talán rossz volt az információ?" kérdezte Vyth, enyhe bizonytalansággal a hangjában.

Amarah megrázta a fejét. "Nem hiszem. A hírszerzésünk ritkán hibázik. Valami nincs rendben."

Ezzel egy szó nélkül elindult a barlang felé.

"Amarah Ezüstlovag? Hová megy?" Vyth utána sietett, kissé frusztráltan mormogva: "Ennyit arról, hogy én vezetem a csapatot..."

A barlang bejáratánál megálltak. A levegő itt melegebb lett, mintha a barlang mélyéről sugárzott volna ki a hőség.

Amarah előhúzta a kardját, és óvatos léptekkel belépett. Vyth követte, fegyverét készenlétben tartva.

"Egyre melegebb van." morogta Vyth, ahogy izzadság gyöngyözött a homlokán. "És valami furcsa érzésem van."

"Ez sötét energia." Amarah hangja komor volt. "Olyan erős, hogy még te is érzed. Ez már önmagában sem jó jel."

Vyth feszült figyelemmel pásztázta a barlangot. "Tudják, hogy itt vagyunk?"

Amarah megállt, egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha hallgatózna, majd halkan felelt: "Talán. Elrejtettem az energiánkat, de egy igazán hatalmas erő így is észlelhet minket."

​

A barlang mélyéből tábortűz fénye derengett. Amarah és Vyth megálltak a bejáratnál. A sötét energia szinte rájuk nehezedett, minden lépésük nehezebb lett.

"Nocsak, nocsak." szólalt meg egy ismeretlen hang. Egy sötét hajú, vörösen izzó szemű, csuklyás férfi lépett elő a fal árnyékából. "Micsoda meglepetés. Nem vártam látogatókat."

"Mi sem rád számítottunk." felelte Amarah, a kardjára téve a kezét. "Ki vagy és mit keresel itt?"

A férfi felnevetett. "Nem szükséges tudnotok. De ha már kérdezted, a Sötét Isten, Khuarus egyik legfelsőbb szolgálója vagyok. Egy Sötét Herceg."

Amarah előrántotta kardját. Vyth is megmarkolta a fegyverét.

"Nem hagyjuk, hogy véghez vidd a terved, bármi is legyen az."

A Sötét Herceg ismét felnevetett. "Azt hiszitek, van esélyetek ellenem?"

Egyetlen mozdulattal Amarah felé csapott. Amarah kivédte a támadást, majd villámgyorsan a férfi nyaka felé suhintott, de az elképesztő gyorsasággal kitért. Egyetlen rúgással hátralökte Amarah-t, aki a földre zuhant.

"Kiábrándító..." jegyezte meg a Sötét Herceg. "Azt hittem, jobban szórakozom majd." Tekintete ekkor Vyth-re siklott. "És te? Gyengébb vagy nála... vagy legalábbis annak tűnsz."

Megindult felé, de Vyth készen állt. A támadását hárította, majd rögtön visszavágott. A Sötét Herceg szeme meglepetten villant fel, de hamar mosolyra húzta a száját.

Vyth sorozatos csapásokkal próbálta hátrálásra kényszeríteni, de az ellenfél mozdulatai túl gyorsak voltak. Egyik támadás sem talált célba. Közben Amarah is feltápászkodott, és villámmágiával erősítette meg a kardját. A Sötét Herceg nem vette észre, hogy mögé került. Egyetlen mozdulattal hátba szúrta.

A férfi megtorpant, a mellkasából kiálló pengére meredt. Aztán halkan felnevetett.

"Nem is rossz." mormolta. "Alábecsültelek." A következő pillanatban a teste lángokká foszlott, majd néhány méterrel arrébb formát öltött. A seb eltűnt, mintha meg sem történt volna.

"Na, akkor jöhet a második kör." mondta vigyorogva. Kezeit lángba borította, majd ismét támadt.

Amarah előrelépett, gyorsaságát villámmágiával növelve hárította a csapást, Vyth pedig oldalról támadt. A Sötét Herceg azonban egy mozdulattal elkapta Vyth pengéjét, majd tűzgolyót idézett és Amarah felé hajította. Amarah elugrott, de a Sötét Herceg nem engedte el Vyth kardját, a földre rántotta vele együtt.

Vyth épp feltápászkodott volna, de a Sötét Herceg lángoló ökle már lendült felé. Az utolsó pillanatban Amarah közbelépett, csapásával kizökkentve az ellenfelet.

Vyth ekkor megérezte, hogy a kardja energiája felébred. A Szent erő végigáramlott rajta, fénye vakítóan izzott. Bár alig volt ideje kiismerni a kard képességeit, a veszélyhelyzet ösztönösen mozgásba hozta. Egyetlen erőteljes csapással indult a Sötét Herceg felé.

Az ellenfél hátraugrott, de a kard pengéje így is felsértette a mellkasát. A Sötét Herceg felszisszent, a kezét a sebére szorította.

"Nocsak..." jegyezte meg halkan. "Alábecsültelek titeket."

Egy mozdulattal hatalmas lángoszlopokat idézett köréjük, csapdába ejtve őket. A következő pillanatban olyan gyorsan mozdult, hogy nem tudtak védekezni. Sorozatos ütések sújtották őket, és pillanatokon belül a földre kerültek.

A Sötét Herceg felemelte a kezét, készen a végső csapásra. De aztán megtorpant. Egy pillanatig csak figyelte őket, majd halkan felnevetett.

"Elég volt." mondta. "Élveztem ezt a kis harcot. De legközelebb nem leszek ilyen kegyes."

Megfordult, és lassan a kijárat felé indult. Mielőtt eltűnt volna a barlang sötétjében, még egyszer visszanézett rájuk.

"Remélem a következő alkalomkor erősebbek lesztek."

A következő pillanatban elnyelte a sötétség.

​

Néhány másodperccel később Amarah nehezen feltápászkodott, a barlang kijárata felé pillantott, de a Sötét Herceg már nem volt sehol. Vyth-hez lépett, felsegítette a földről.

"Jól vagy?" kérdezte.

"Azt hiszem." Vyth alig állt a lábán. "Alig bírok megmozdulni... A Sötét Herceg elment?"

"Igen. De nem értem, miért hagyott minket életben." Amarah a kijárat felé nézett. "Akárhogy is, a küldetésünk itt véget ért. Siessünk vissza Glelrun-ba és számoljunk be Aryn Főpapnak."

Vyth bólintott, majd lassan elindultak kifelé. Miután meggyőződtek róla, hogy nem leselkedik rájuk újabb veszély, útnak indultak.

A sérüléseik miatt a visszaút lassabban telt. A nap már lenyugodott, mire visszaértek az alagúthoz, de végül sikerült bejutniuk a város falain belülre.

Egyenesen a Templomba mentek, ahol Aryn már a bejáratnál várta őket. Amint meglátta az állapotukat, azonnal gyógyító mágiát alkalmazott.

"Mi történt?" kérdezte.

"Összefutottunk egy Sötét Herceggel." Amarah hangja feszült volt. "Elég csúnyán elbánt velünk... Aztán amikor megölhetett volna, távozott."

"Sötét Herceg?" Aryn arcán nyugtalanság suhant át. "Ez nem lehet véletlen. Az ostrom ellenére sem számítottam rá, hogy egyikük személyesen jelenjen meg... Valami sokkal nagyobb dolog készülhet a háttérben."

Mire befejezte a mágiát, Amarah és Vyth sérülései teljesen eltűntek.

"Ez hihetetlen..." Vyth a karját nézte.

"Aryn Főpap rendelkezik a legerősebb gyógyító mágiával Glelrunban." mondta Amarah. "Az Istennő Áldása teszi lehetővé."

Aryn intett, hogy kövessék. "Menjünk be, ezt alaposabban át kell beszélnünk."

A Főpap termében Aryn komoran hallgatta végig a beszámolót.

"Ez nem lehet véletlen." mondta végül. "Egy Sötét Herceg sosem jelenik meg ok nélkül. Ki kell derítenünk, mi állhat a háttérben."

"Aryn Főpap..." kezdte Vyth. "Pontosan kik is ezek a Sötét Hercegek?"

"Ketten vannak, Argath és Vorgath." felelte Aryn. "Argath az eszesebb, stratégikusabb. Mindig pontosan tudja, mit miért tesz. Vorgath ezzel szemben pusztító, kegyetlen és kiszámíthatatlan. A leírásotok alapján Argath-tal találkoztatok. És ha életben hagyott benneteket, annak oka van."

"Nem lehet, hogy egyszerűen nem látta értelmét, hogy végezzen velünk?" kérdezte Vyth.

Aryn megrázta a fejét. "Argath nem kegyelmez csak úgy. Ha életben hagyott titeket, az azt jelenti, hogy szüksége van rátok valamire."

"Van már valami terve?" kérdezte Amarah.

"Egyelőre még nincs. Beszélek Ylena Istennővel. Talán ő tud többet."

Amarah bólintott. "Kérem, értesítsen, ha bármiben segíthetünk."

Már épp indultak volna, amikor Aryn megállította őket.

"Vyth." Egy pillanatig mérlegelte a szavait. "Látva az elszántságodat és képességeidet, szeretném felajánlani, hogy lépj elő Ezüstlovaggá."

Vyth döbbenten nézett rá. "Én... Aryn Főpap, nem tudom, mit mondjak. Természetesen megtisztelő, de... Miért pont én? Vannak nálam képzettebb Őrzők is, akik jobban rászolgáltak erre."

Aryn elmosolyodott. "A háborúban sok veszteségünk volt. Többeket is előléptetünk, és új Őrzőket is kell toboroznunk, hogy pótoljuk az elesetteket. Nem te vagy az egyetlen, de a képességeid és az elszántságod alapján úgy érzem, megérdemled ezt a lehetőséget."

"De én még a kiképzésem végét sem értem el..." mondta Vyth bizonytalanul.

"Ez nem akadály." válaszolt Aryn. "Amarah mellé kerülsz, ő fog tovább tanítani. De van még egy oka annak, hogy téged választottalak... viszont erről egyelőre nem beszélhetek."

Vyth egy pillanatig hallgatott, majd bólintott. "Elfogadom. És köszönöm."

Aryn halvány mosollyal figyelte. "Bízom benne, hogy hamar felzárkózol Amarah szintjére."

"Vyth minden segítséget megkap tőlem, hogy így legyen, Aryn Főpap." mondta Amarah.

"Jó. Pár napon belül megtartjuk az avatási ceremóniát. Addig készüljetek fel. Ha előrelépés lesz a Sötét Hercegek ügyében, készen kell állnotok."

"Értettük." mondta Amarah.

Aryn bólintott. "Most pedig menjetek, és pihenjetek. Kiérdemeltétek."

Amarah és Vyth meghajoltak, majd elhagyták a Templomot.

​

Pár nappal később, kora reggel Vyth kopogásra ébredt. Álmosan feltápászkodott, majd az ajtóhoz sietett. Ahogy kinyitotta, Amarah állt előtte.

"Vyth." szólalt meg az Ezüstlovag. "Ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak."

"Amarah Ezüstlovag? Nem gond. Történt valami? Fejlemény a Sötét Herceggel kapcsolatban?" kérdezte Vyth, még mindig kissé álmosan.

"Sajnos nem. Igazából Aryn Főpap küldött, hogy értesítselek, holnap délelőtt tartjuk az Ezüstlovaggá avatásodat. Szeretnélek egy kicsit felkészíteni rá."

"Holnap?" Vyth zavartan megvakarta a tarkóját. "Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá... Úgy érzem, készen állok, de azért még nem igazán tudom, mire számítsak."

"Nem kell aggódnod." válaszolt Amarah. "Ez csak egy formaság, nem kell nagy felhajtásra gondolnod. A háborús helyzet miatt a ceremónián sem lesz jelen minden Őrző, de ettől függetlenül ugyanolyan fontos esemény marad. Az új Lovagoknak most azonnal kiemelt feladatok várnak, de ne aggódj, ahogy Aryn Főpap is mondta, végig melletted leszek és segítek."

"Ezt előre is köszönöm." bólintott Vyth. "Szóval mire számítsak pontosan?"

"Nem lesz bonyolult. Néhány fontosabb Őrző és Lovag lesz jelen, valamint Aryn Főpap, aki beszédet tart és felavatja az új Lovagokat, miután felesküdtök a Templom szolgálatára. A többit majd ott meglátod, nem szeretném előre lelőni az élményt." nevetett fel Amarah.

​

Másnap reggel Vyth felkészült az avatásra. Amarah tanácsára magára öltötte az Őrző páncélját, oldalára kötötte a kardot, amelyet a Templom fegyverraktárából kapott.

Ahogy végighaladt a város utcáin, néhány ismerősébe botlott, akikkel együtt tanult az Akadémián. Sokan gratuláltak, mások irigykedve figyelték, ahogy a Templom felé tartott. Vyth kissé zavarban volt. Még be sem fejezte a kiképzését, és máris kiválasztották Ezüstlovagnak.

A Templom bejáratánál Amarah várta.

"Á, Vyth. Ideértél."

"Szép napot, Amarah Ezüstlovag. Remélem, nem késtem el."

"Nem, időben vagy. Na gyere, Aryn Főpap már bent várja az Őrzőket, akiket kijelöltek."

Ahogy beléptek a hatalmas terembe, Vyth végigpillantott a díszített falakon, a kifeszített zászlókon, a sorokban elhelyezett gyertyatartókon és virágokon. A terem végében Aryn állt néhány Ezüstlovag és Őrző társaságában. Mosolyogva intett feléjük.

"Amarah, Vyth." köszöntötte őket. "Már majdnem mindenki itt van a leendő Ezüstlovagok közül."

"Már féltem, hogy elkésem." Vyth idegesen elmosolyodott.

"Úgyis megvártunk volna." Aryn biztatóan biccentett. "Fel tudtál készülni?"

"Amarah Ezüstlovag elmondta, mire számítsak, de azért még izgulok."

"Nem kell izgulni." Aryn körbepillantott a teremben. "Még várunk néhány embert, aztán kezdjük az avatást. Addig beszélgess a többiekkel vagy foglald el magad."

Vyth bólintott, majd Amarah-val együtt körbejárta a termet.

Mire minden kijelölt Őrző megérkezett, Aryn felszólalt.

"Megkérem az Őrzőket, hogy fáradjanak előre, és álljanak sorba egymás mellé."

Összesen heten álltak a sorba. Vyth a negyedik helyet foglalta el. Figyelte, ahogy Aryn az elsőhöz lépett, és elkezdte a beszédét.

A szíve egyre hevesebben vert. Nem is tudta, miért volt ennyire ideges. Erre a pillanatra várt. Erre készült.

Amíg ezen gondolkodott, Aryn már előtte állt.

"Vyth. Kérlek, mondd el az esküt."

Vyth végignézett a tömegen. Meglátta mesterét, aki mosolyogva bólintott felé. Egy pillanatra megkönnyebbült.

Mély levegőt vett, majd Aryn szemébe nézett.

"Fogadom, hogy én, Vyth, az életemet szentelem Glelrun védelmére. Jöjjön bármilyen veszély, minden erőmmel azon leszek, hogy cselekedeteim erősítsék Glelrun városának békéjét, megóvjam annak polgárait, és hogy az elkövetkezendő csatákban győzelemre vigyem csapatainkat."

Aryn bólintott, majd továbbhaladt.

Miután minden Őrző elmondta az esküjét, Aryn felemelte a kezét.

"Ettől a naptól kezdve ti, kik esküt tettetek, Ezüstlovagokként szolgáltok tovább. A városért tett szolgálatotok nem marad jutalom nélkül. Kérlek titeket, eskütökhöz hűen védelmezzétek Glelrun-t életetek végéig."

Ezután intett az új Ezüstlovagoknak, hogy vonuljanak át a terem mögötti helyiségbe. Amíg ők átsétáltak, Aryn megköszönte a polgároknak a részvételt, majd kellemes szórakozást kívánt az ünnepséghez.

Odabent Aryn még egy utolsó beszédet intézett hozzájuk.

"Szeretném megköszönni, hogy vállaltátok ezt a hivatást, és esküt tettetek, hogy Ezüstlovagként harcoltok tovább Glelrunért. A rangotok tiszteletet érdemel. Az Őrzők felnéznek majd rátok. Segítsétek őket, növeljétek az akaratukat, hogy egy napon ők is megvédhessék a várost. Ha bármikor kérdésetek vagy kérésetek lenne, forduljatok hozzám. Hozzáférést kaptok a Templom fegyverraktárához is. Ha bármilyen felszerelésre van szükségetek, kérjetek, és megkapjátok."

Egy pillanatra végignézett rajtuk.

"Most pedig menjetek és élvezzétek az ünnepséget."

Az újdonsült Ezüstlovagok meghajoltak, majd csatlakoztak az ünneplő tömeghez.

​

Néhány nappal az avatás után Amarah és Vyth az Istennő Temploma felé tartottak. Aryn hívatta őket.

Amint beléptek, Aryn már várta őket.

"Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértetek." Aryn egy pillanatig elhallgatott, majd folytatta. "Fontos információt kaptunk. A démonok seregének stratégiai parancsnoka holnap hajnalban egy kulcsfontosságú megbeszélést tart. A találkozó a parancsnoki táborban lesz, ami nem messze helyezkedik el a csatamezőtől. Ha a seregeiket megkerülitek, néhány óra alatt elérhetitek a helyszínt."

Aryn tekintete komoly volt.

"A feladatotok egyszerű. Behatoltok a táborba, és elpusztítjátok a stratégiai parancsnokot."

Amarah és Vyth figyelmesen hallgatták.

"Ebben segítségetekre lesz egy személy. Vele a helyszínen találkoztok. A tábortól nem messze, egy tisztáson fog várni rátok. Éjszaka induljatok, hogy legyen időtök átbeszélni vele a részleteket."

Amarah és Vyth bólintottak, majd meghajoltak Aryn előtt.

Nem vesztegették az időt. Visszaindultak a Főhadiszállásra, hogy felkészüljenek.

​

Gyorsan felkészültek a küldetésre, majd maradt egy kis idejük pihenni indulás előtt.

A városon kívül állomásozó démonsereget kikerülve indultak útnak a kijelölt találkozóhelyre. Végig rejtőzködtek, hogy elkerüljék az ellenséges őrszemek figyelmét. Néhány óra alatt elérték a tisztást, ahol egy csuklyás alak várta őket.

Az idegen már távolról intett feléjük.

"Végre ideértetek..." szólt, miközben levette csuklyáját.

Egy fiatal elf férfi állt előttük. Hosszú, fekete haja lazán omlott a vállára, sötét szemei élesen végigmérték őket.

"Feltételezem, te vagy a segítség, akiről Aryn beszélt." szólalt meg Amarah.

"Így van." bólintott az elf. "Aendryr vagyok... Ti pedig Amarah és Vyth." Egy pillanatra elidőzött rajtuk. "Aryn sokat mesélt rólatok. Azt mondta, sikerre viszitek ezt a küldetést. Remélem, igaza lesz... Az, hogy egyáltalán találkozom veletek, már önmagában nagy kockázat."

"Ne próbáld úgy beállítani, mintha mi könyörögtünk volna a segítségedért." vágott közbe Vyth. "Parancsot teljesítünk. Nélküled is boldogulnánk, úgyhogy ha ekkora áldozat, nyugodtan visszavonulhatsz... Az elfek tényleg olyan undokok, mint mondják."

Aendryr elmosolyodott.

"Jól van már, csak vicceltem." vonta meg a vállát. "De tetszik a stílusod. Ami az elfeket illeti... Sokunk nem szívleli az embereket a múltbeli események miatt. De ne ítélj el mindenkit egyformán. Nekem a munkám része, hogy ezt a hozzáállást mutassam, de nincs különösebb bajom az emberekkel. Az elfek és az emberek közötti konfliktus mindig is kétoldalú volt."

"A múltban sok vita volt köztünk." bólintott Amarah.

Aendryr elkomorodott.

"De térjünk a lényegre. Aryn bizonyára elmondta a küldetés célját. Én biztosítom, hogy véghez tudjátok vinni." Egy pillanatra körbepillantott, majd halkabbra vette a hangját. "Aryn kémei közé tartozom. A démonok bizalmába férkőzve gyűjtök információt. Amint megtudtam, hogy a stratégiai parancsnok egy fontos megbeszélést tart, azonnal értesítettem Aryn-t."

"A démonok megbíznak benned?" kérdezte Amarah. "Hogyan sikerült elérned?"

Aendryr halkan felnevetett.

"Nem volt egyszerű. Bizonyára hallottatok az elfek életenergiával kapcsolatos mágiájáról. A legtöbben ezt a természet formálására és gyógyításra használják… de létezik egy másik ága is." A tekintete megkeményedett. "Néhány elf képes ezt a mágiát pusztításra fordítani. Az elfek sötét mágiájának nevezik. Én egyike vagyok azoknak, akik birtokolják ezt az erőt."

Amarah és Vyth összenéztek.

"Amikor Aryn megbízott azzal, hogy férkőzzek a démonok közé, zsoldosnak adtam ki magam. Elég volt megmutatnom nekik ezt az erőt... Nem volt választásuk, el kellett fogadniuk. Persze nem bíztak bennem azonnal. Évekbe telt, mire elnyertem a bizalmukat."

Vyth arcán döbbenet suhant át.

"Így már érthető, miért mondtad, hogy kockázatos találkoznod velünk."

Aendryr halványan elmosolyodott.

"Örülök, hogy értitek a helyzetemet. Sok áldozatot hoztam ezért a megbízásért." Egy pillanatra elmerengett, de hamar visszatért a jelenbe.

"Ami a küldetést illeti..." folytatta. "A stratégiai parancsnok megbeszélésén más fontos démonok is jelen lesznek. Mivel titkos találkozóról van szó, kevés testőr fogja őket védeni. Attól tartanak, hogy az információ kiszivároghat. Ez a mi lehetőségünk. Behatoltok a táborba és elpusztítjátok őket. Ezüstlovagként rendelkeztek Szent erővel. Ez nagy előny lesz a démonok ellen."

Egy pillanatnyi csend állt be.

Aendryr keresztbe fonta a karját.

"Ne is kérdezzétek, miért nem bíznak a démonok még egymásban sem. Több év után sem jöttem rá... De a természetük már csak ilyen."

​

Amarah és Vyth egymásra néztek. "Rendben van." bólintott Amarah. "Induljunk, hogy időben odaérjünk."

Néhány percnyi rejtőzködő haladás után elérték a tábort. Aendryr pontosan tudta, melyik sátorhoz kell menni. Félreeső helyen állt, távol a többiektől.

"Az lesz az" mutatott a sátorra. "A parancsnok direkt tette távolabb a többiektől. Így zavartalanul beszélhetnek. Az őrszemeknek innen jó rálátásuk van a környékre, ezért veszélyes közel kerülni."

"Hogyan jutunk oda észrevétlenül?" kérdezte Vyth.

Aendryr elmosolyodott. "A megbeszélések előtt mindig elküldik az őrszemeket, nehogy kihallgassanak valamit. Ahogy elhagyják a posztjukat, mi is megindulunk."

"És benned mégis bíznak?" vonta fel a szemöldökét Amarah.

"Elég erősnek tartanak, hogy hasznos legyek. De nem eléggé, hogy beengedjenek egy ilyen megbeszélésre. Még mindig csak egy zsoldos vagyok a szemükben."

Rövid ideig várakoztak. Aztán mozgás támadt. Az őrszemek elhagyták a helyüket.

"Ez az. Most vagy soha." mondta Aendryr.

Gyorsan a sátorhoz lopakodtak. Néhány méterre tőle, egy szikla mögött rejtőzve hallgatták a beszélgetést.

"...ha eljutunk a hegyre, onnan már könnyű dolgunk lesz." szólt az egyik démon.

"A Templomot őrzik." felelte a másik.

"A hegy a kulcs. Ha feljutunk és észrevétlenek maradunk, már csak a Főpappal és néhány Őrzővel kell számolnunk."

"A Főpap?" kérdezte valaki gyanakodva.

"Legrosszabb esetben. Khuarus parancsa világos. El kell pusztítani a szobrot. Ez az ostrom valódi célja."

"És utána?"

"Visszavonulunk. A szobor elpusztítása legyengíti Ylena-t. Nélküle a város védtelen."

"Nem a város számít. Khuarus célja maga Ylena. Ha a szobor megsemmisül, végleg végezhet vele."

A sátorban elcsendesedtek.

"Szóval tényleg a szobor a céljuk..." súgta Amarah. "Ez baj."

"De miért ilyen fontos nekik egy szobor?" kérdezte Vyth.

Aendryr a szemét lehunyva válaszolt. "Az Istenek képesek erejük egy részét tárggyá formálni. Ez az úgynevezett Erőtárgy. Ha az Isten meghal, az Erőtárgy révén feltámadhat. Ha viszont előbb elpusztítják azt, akkor végleg vége."

"Ez a szobor Ylena Istennő Erőtárgya." szólt halkan Amarah. "Csak a Főpap és az Aranylovagok tudnak róla. Honnan tudja ezt Khuarus...?"

"Aranylovagok?" gondolta Vyth. "Erről még sosem hallottam..."

"Nem engedhetjük, hogy véghezvigyék a tervet." mondta Amarah. "És azt sem, hogy más démonok is tudomást szerezzenek róla."

"Választhatott volna kevésbé feltűnő Erőtárgyat is..." jegyezte meg Aendryr.

"Ylena Istennőt egyszer már legyőzte Khuarus, a Sötét Isten. Akkor még nem tudták, mi az ő Erőtárgya, így Ylena felhasználhatta azt a visszatéréshez. Nem sokkal később Khuarus ismét támadást indított ellene. Mivel Ylena még nem volt teljes ereje birtokában, kénytelen volt egy újabb Erőtárgyat létrehozni. Ez az oka annak, hogy most egy ilyen méretű tárgyról van szó."

Aendryr a sátorra nézett. "Mi legyen a terv?"

"Öten vannak. Mi ketten támadunk. Te le tudod fogni őket?"

"A mágiámmal igen. Indákkal lefogom őket. Könnyebb dolgotok lesz."

"Jó. Akkor induljunk." bólintott Amarah.

Mindhárman megindultak. A sátorhoz érve három irányból közelítették meg. Fegyverükkel vágást ejtettek a sátor falán, majd berontottak.

A sátorban valóban öt démon volt. Aendryr azonnal mágiát idézett. Indák csaptak ki a földből, és két démont szorosan lefogtak.

"Aendryr?!" kiáltott a parancsnok.

"Üdvözletem, parancsnok. Rég nem találkoztunk." vigyorgott Aendryr.

Amarah és Vyth nem vesztegették az időt. Lesújtottak a lefogott démonokra. A többiek ekkor hátraugrottak, és mögöttük egy portál nyílt. A parancsnok és két társa azon keresztül eltűnt.

"A francba!" sziszegte Amarah. "Nem gondoltam, hogy portált tudnak nyitni."

"Én sem..." válaszolt Aendryr. "Most már az álca sem ér semmit."

"Most mihez kezdünk?" kérdezte Vyth.

​

Amarah körülnézett a sátorban. Az asztalon több irat is hevert, amelyek a démonok tervét vázolták Ylena Istennő szobrának elpusztítására. Gyorsan összeszedte a papírokat, majd kisétált, és a távolban elterülő démon tábort figyelte.

"Ezt elrontottuk. A parancsnok meglógott, de most már tudjuk, mire készülnek. Remélhetőleg nem fognak próbálkozni. Mindenesetre fel kell készülnünk. És ha már úgyis itt vagyunk..." pillantott Vyth-re és Aendryr-re. "Mi lenne, ha csinálnánk egy kis kárt?"

"Mire gondol, Amarah Ezüstlovag?" kérdezte Vyth.

"A táborban lévők még nem tudnak rólunk. Belülről támadva meglephetjük őket. Aendryr, te képes vagy elf mágiát használni. Mi meg Szent erőt. Mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt?"

Aendryr elmosolyodott. "Tetszik a gondolat. Csináljuk."

A démon tábor felé indultak. Aendryr mágiájával növényeket, fákat és virágokat idézett meg, amelyek a csupasz földből törtek elő. Amarah Szent ereje felerősítette ezeket, és a növényzeten keresztül tiszta Szent erő áradt szét.

Vyth figyelte őket, lenyűgözve a látványtól, ő még nem volt képes ilyen mágiahasználatra.

Ahogy a Szent energia elárasztotta a tábort, a démonok pánikba estek. A legtöbben menekülni próbáltak, néhányan sikoltozva futottak az erdőbe, mások a fájdalomtól összeestek, testük porrá vált a rájuk nehezedő Szent erő hatására.

A tábor rövid időn belül kiürült. Amarah, Vyth és Aendryr ezután visszaindultak Glelrun-ba, egyenesen az Istennő Templomához, hogy beszámoljanak Aryn Főpapnak. A visszaúton látták, ahogy az Őrzők fölénybe kerültek a harcban. A démonok utánpótlás nélkül már nem bírták tartani magukat.

Miután elérték a város falát, egy rejtekajtón át jutottak be, és perceken belül a Templomhoz értek. Aryn már az előcsarnokban várta őket.

"Visszatértetek. Gondolom, sikeresen teljesítettétek a küldetést." mosolygott Aryn.

"Nem egészen..." válaszolt Amarah. "A parancsnok meglépett, mielőtt elkaphattuk volna. Portált nyitott, túl gyorsan reagált."

"Ez sajnálatos. De a démonok visszavonultak. Mi történt még?"

Amarah átnyújtotta a papírokat. "A terveiket megszereztük. Ezután megtisztítottuk a tábor környékét. A démonok nem bírták a Szent erőt, menekültek vagy elpusztultak."

Aryn átlapozta a dokumentumokat, majd bólintott. "Remek munka. Talán még jobban is jártunk így. Ha csak a parancsnokot iktattátok volna ki, nem biztos, hogy rászánjátok magatokat egy ilyen szintű tisztításra. Ez sokkal nagyobb csapás volt számukra."

"Köszönöm a munkátokat. Térjetek vissza az Őrszállóra és pihenjetek."

Aendryr ekkor szólt. "Én akkor megyek is."

"Ha van kedved, maradj Glelrun-ban." ajánlotta Aryn. "Most, hogy az álcád lelepleződött, nem sok értelme van visszatérned."

"Rendben. Ha lesz munkája számomra, számíthat rám." bólintott Aendryr.

Aryn intett, hogy maradjon, ők ketten beszélgetni kezdtek. Amarah és Vyth meghajoltak, majd elhagyták a Templomot.

Még aznap este Aryn ismét hívatta őket. Ahogy megérkeztek, Aryn már várt rájuk.

"Ne haragudjatok, hogy ilyen hamar zavarom meg a pihenéseteket. Jó híreim vannak. A démonok teljesen visszavonultak. Úgy tűnik, visszatértek az Alvilágba."

"Ez igazán jó hír." mondta Amarah.

"A jelenlegi helyzetet figyelembe véve szeretnélek megkérni valamire, Amarah. Szeretném, ha a következő időszakban Vyth tanítója lennél. Mivel a kiképzése nem ért véget, bizonyára vannak még hiányosságai. Emellett jó lenne, ha megtanítanád neki a mágia alapjait, valamint a Szent Tárgyak megfelelő használatát."

"Rendben van. Mindent megteszek, hogy a lehető legjobban fejlődjön." bólintott Amarah.

"És én is köszönöm a bizalmat." szólt Vyth. "Mindent meg fogok tenni, hogy méltó legyek erre."

"Nagyszerű." mosolygott Aryn. "Térjetek vissza, pihenjetek. Holnaptól új szakasz kezdődik számotokra."

Amarah és Vyth meghajoltak és távoztak. Másnaptól kezdve megkezdték az edzéseket. A szabadidejük nagy részét gyakorlással töltötték, hogy Vyth minél jobban elsajátítsa a mágiahasználatot, azt a területet, amelyben eddig semmilyen tapasztalata nem volt.